Vágy... vágatlanul

A testem már önálló életet él. Érzéki álmok közt lebegek, elhülök a férfi test látványától és kívánom, hogy érezzem végre az elemi erőt. A tudatom még küzd, azt hittem, hogy mindezt megoldom magam, de csak átmenti vigaszt nyújt a jobb kezem és a pornó, amit már rongyosra néztem. Húst akarok, miközben nem akarok egy idegennel állatá válni. A zene tombol a fülemben, a testem hullámzik, vergődöm az ágy közepén. Már nem érdekel mivé leszek, a vágy elragad...
A liftben utaztuk együtt. Meleg barna szem, szép bőr, kigombolt blúz, érintésre váró mellek. Cicababa, ha azzá teszed. Egyébként ügyvéd. Esztelenné tenném:) A szomszédom és nem sejti, hogy kívánom... még nem. Elmesélte, hogy énekel... Ha férfi lennék a farkamra tűzném, és a gyönyörtől sikoltó hangját hallgatnám. Aztán a szolgája lennék és csak cirógatnám, míg őrjöngve nem követel. Csupaszra borotvált szirmai közt lehelném ki az utolsókat.

Visszanéztem rá.
- Ó, Mimi, az édes, a szépszívű, az illatos... - - összegömbölyödve feküdt a szoba belső homályában, meztelen bőre - fehéren világló puha folt a kanapén. Lassan, jóllakottan, de huncut-szemérmesen lesütötte a szemét, félig felült és szétnyitotta felém a combját és én odahajoltam, ahol sziromlott az ajakvirága...
- Mindig csak összeszedjük magunkat...akkor én most inkább szétgurulok, jó? vagy szétrebbenek...vagy szétpillanok, mint a pillangók: egy pillanat alatt száz színné röppenek szét a szivárványban általad...Most nem kell magam összeszedni. Mert ugye senki sem várja el tőlem. -- filozofálgatott rebegve Mimikém. Aztán mindketten elkeveredtünk és feloldódtunk a pillanásokban és sziromlásokban.

Khömm... hörr,... mmm,...