Üresség, ma este ezt érzem...
A világtól elvonulva egy kolostorban élek. Némán és alig érintkezünk társaimmal.
Mint a vezeklők, a saját száműzetésünk rabjai vagyunk és töltjük itt a végtelen időt.
...ha már mindent tudsz, abbahagyhatod... -mondtam magamnak, de nem tudtam, hogy a tudás végtelen vagy éppen maga az üresség.
Határaim vesztve keresem önmagam az univerzumban, majd egyszerűen csak elengedem ezt a gondolatot...
már porszem se vagyok,
megszűntem létezni a fényben,
az ébredő napsugár magába szívta a lényem.
Mint a vezeklők, a saját száműzetésünk rabjai vagyunk és töltjük itt a végtelen időt.
...ha már mindent tudsz, abbahagyhatod... -mondtam magamnak, de nem tudtam, hogy a tudás végtelen vagy éppen maga az üresség.
Határaim vesztve keresem önmagam az univerzumban, majd egyszerűen csak elengedem ezt a gondolatot...
már porszem se vagyok,
megszűntem létezni a fényben,
az ébredő napsugár magába szívta a lényem.
