Ahogy lesz, úgy lesz, avagy a CMYK balladája I.
Horáciusz Zserbó olyan könnyűnek érezte magát, akár egy luftballon. Hazafelé ballagott a néptelen sétányon. Ősz volt. Félreérthetetlenül ősz. Hideg eső szemerkélt. És sötétkék, majdnem szürke volt az ég. A platánsor kókadt levelei sárgán világítottak ebben a vígasztalan párás magányosságban.
Zserbó semmi nem számít alapon belegázolt a lehullott levelek ázott kupacaiba, és cseppet sem zavarta, hogy mindeközben cipője-nadrágja koszos-ragadósra ázik. Élete folyamán immár sokadszor fogalma sem volt róla, hogy mit hoz majd a holnap. Ugyan jobban szerette volna, ha az Úristen elfeledkezne róla - vagy legalább számlájáról -, és minden menne tovább úgy, mint eddig, de azért arra is felkészült, hogy kiegyenlítse tartozását... Bár tényleg semmi kedve nem volt a favágáshoz, gyöngyhalászáshoz, kútásáshoz, szénhordáshoz, vagy halárusításhoz, azért felkészült minden eshetőségre...
Persze, ha holisztikusan nézte, azért nem volt túl kilátástalan a helyzet. Csak azt sajnálta, hogy a nyáron olyan könnnyedén, lezserül lefitymálta, és nem szerezte be a hemmelsblauw-t.
Azért csak mosolygott tovább magában. És élvezte a helyzetet: a nyirkos-árnyékos gondolatait az őszi utcán, miközben szütyőjében otthona álmos-biztonságos, forraltbor illatú záloga, egy üveg házirozé meghitten lötyögött-lityegett.
Zserbó semmi nem számít alapon belegázolt a lehullott levelek ázott kupacaiba, és cseppet sem zavarta, hogy mindeközben cipője-nadrágja koszos-ragadósra ázik. Élete folyamán immár sokadszor fogalma sem volt róla, hogy mit hoz majd a holnap. Ugyan jobban szerette volna, ha az Úristen elfeledkezne róla - vagy legalább számlájáról -, és minden menne tovább úgy, mint eddig, de azért arra is felkészült, hogy kiegyenlítse tartozását... Bár tényleg semmi kedve nem volt a favágáshoz, gyöngyhalászáshoz, kútásáshoz, szénhordáshoz, vagy halárusításhoz, azért felkészült minden eshetőségre...
Persze, ha holisztikusan nézte, azért nem volt túl kilátástalan a helyzet. Csak azt sajnálta, hogy a nyáron olyan könnnyedén, lezserül lefitymálta, és nem szerezte be a hemmelsblauw-t.
Azért csak mosolygott tovább magában. És élvezte a helyzetet: a nyirkos-árnyékos gondolatait az őszi utcán, miközben szütyőjében otthona álmos-biztonságos, forraltbor illatú záloga, egy üveg házirozé meghitten lötyögött-lityegett.
