Pont odaértem. Zihálva, lihegve mint mindig, mindenhol. Az utolsó pillanatban. Szétesve teljesen, mikor ezekben a pillanatokban összeszedetten, szépen zen-nyugalommal, csukott szemmel, mindenre felkészülve kéne ott állnom. Majdnem lekéstem a következő életemet...
Pont ilyenre vágytam, mint Te, kinek a szeme csillog, ha rám néz, a
karjával átölel és csókjával a számat betapasztva szakítja félbe a
szót: szeretlek.
karjával átölel és csókjával a számat betapasztva szakítja félbe a
szót: szeretlek.
Ott van. Megpecsételte a sorsomat. Definiál engem. Eligazít másokat. Tilt és enged. Védelmez engem, az asszonyt. Vágyaim és fantáziám egyetlen pontban összesűrítve örökké ottmaradnak. Egyetlen cinóberpiros pont. Határai az én határaim lettek immár. Egy vörös pontban örvénylik mindaz, amire kislányként vágytam. Ami ebből teljesült és ami nem: már nem számít. Jelem, amit az emberek legelőször látnak meg belőlem. Csak én érzem sokszor, ahogy éget. Lehajtom a fejem a súlya alatt, előrebillen, a szemem lesütöm, fájdalmasan éget ott középen az a pont, amit a saját mesémre tettek mások. A bindi.
Pont! Becsaptam az ajtót és vége. Megmondtam a tutit, a frankót. Kijött belőlem na és pont. Ennyi volt. Velem ilyet nemár. Maj'nem szájon vágtam. Részemről tudom sajnálni. Csúnyán elbaszta a kislány, de megmondtam neki, hogy velem ilyet nem. Vissza se nézek. Ez van. Lehet sajnálni. A telefont sem veszem fel többet. Leszarom. Részemről pont.
...Ostoba! Játssza itt nekem a kiskakast meg csapkodja az ajtót. Falubikája. Szánalmas. Ennyi elegancia nem jutott osztályrészül. Egy héten belül itt fog csúszni a küszöböm előtt. Én úrinő maradtam. Itt a pont.
...Ostoba! Játssza itt nekem a kiskakast meg csapkodja az ajtót. Falubikája. Szánalmas. Ennyi elegancia nem jutott osztályrészül. Egy héten belül itt fog csúszni a küszöböm előtt. Én úrinő maradtam. Itt a pont.
Én egy jelentéktelen kis valami vagyok. Egy kis kör. Teli kör. Egy pont. Illetve ketten vagyok. Két pont vagyunk egy a társammal. Elválaszthatatlanok. Nélkülözhetetlenek. Mi vagyunk az a két pont, ami értelmet ad ennek az egésznek: Örökkön örökké.
pont azon gondolkozom, hogy levenned-e a....................................................::
- A pont lényegében egy helyet jelöl, amelynek kiterjedése nincs (azaz nulla dimenziós), és mérete is minden irányban nulla. Ez azonban csak értelmezés és nem definíció. A pont fogalma mindenki számára másképp jelenhet meg. Rajzban általában két rövid, egymást metsző vonallal jelöljük és az angol ábécé nagybetűivel nevezzük el. Koordináta-rendszerben a koordinátáival adjuk meg. Euklidész az Elemek című művében i. e. 300 körül még így definiálta a pontot: „Pont az, aminek nincs része.” Ez erőltetett és könnyen támadható definíció, de Euklidész arra törekedett, hogy minden általa felhasznált fogalomra meghatározást adjon, még ha nehézségbe ütközik is. Mára beláttuk, hogy egy-egy elmélethez szükségesek nem definiált alapfogalmak is, melyek tulajdonságait axiómákban rögzítjük. Ezek közé soroljuk a pontot is.
Kollár, te vagy puskáztál vagy szó szerint megtanultad a könyvet!
Szóban egyik vagy másik az órán bizonyítást fog nyerni.
Addig is:
Láttam,
1(elégtelen)
Révészné
Kollár, te vagy puskáztál vagy szó szerint megtanultad a könyvet!
Szóban egyik vagy másik az órán bizonyítást fog nyerni.
Addig is:
Láttam,
1(elégtelen)
Révészné
ez pont a Nedvek-hez is illik...:)
T. Tanárnő!
Igazán kérem Öntől, hogy most már vegyen emberszámba!
Két éve, kerek kettő esztendeje (kiszámoltam!: 730 napja, 17520 órája és 1051200 másodperce) kétségbeesetten szerelmes vagyok MAGÁBA, és maga nem hajlandó elhinni, hogy TANULOK, TANULOK, TANULOK, csak azért, hogy maga láthassa, ki is vagyok én!
Maga nem választott ki, amikor az osztályt kellett diszíteni, maga nem vette észre, hogy jelentkeztem a Gödel első nemteljességi tételénél, maga átnéz rajtam, és csak lekezelően fitymálja, hogy Kollár, Kollár, maga meg mit bámul!
Akkor mondja ezt, amikor én - tisztelettel kérem -, MINDENT, hangsúlyozom, MINDENT megtennék MAGÁÉRT!
Ha egyszer, csak egyszer...
Kérem, nézze el, hogy levelet írok! Épp elég kellemetlen ez nekem! Apám, ha tudná, napokig zárna el az eleven élettől, de engem meg az zár el attól, hogy maga így bánik velem!
Nem bírom tovább!
Kérem, gondolja el, milyen kínos kiönteni a szívemet PONT magának, aki oly távolságtartó énvelem!
Maga nem tudja, hogy miket álmodok!
Rémálmaimban Ön fekete bőrnadrágban, 30centis cipősarkokkal áll a katedra előtt. Feleltet. Arcán maszkot visel. Ostora is van! És üt, és üt, és üt, úgy, hogy sajog mindenem belé, de leginkább a szívem!
Jámbor azt mondja, szeretné ezt élőben élvezni, de nekem semmi efféle gondolatom nincsen! Én tiszta szívű vagyok, nem úgy mint Jámbor, aki mindenféle malacságot rajzol magáról és Frőhlich tanár úrról.
Maga Jámborhoz mégis oly jó! Miért?
Az ő dolgozata is PONT ugyanígy szólt, mintaz enyém, hisz rólam másolta, és mit kap a végére?
"Remek, Jámbor! Ezt szeretem. Jeles."
Hát van igazság e földön- kérdezem?
Kérem, Tanárnő, Juditka, vegyen észre, vegyen emberszámba, vegyen férfiszámba, különben a Tiszának megyek és...és...
Haláláig hódolója,
Kollár Endre
Igazán kérem Öntől, hogy most már vegyen emberszámba!
Két éve, kerek kettő esztendeje (kiszámoltam!: 730 napja, 17520 órája és 1051200 másodperce) kétségbeesetten szerelmes vagyok MAGÁBA, és maga nem hajlandó elhinni, hogy TANULOK, TANULOK, TANULOK, csak azért, hogy maga láthassa, ki is vagyok én!
Maga nem választott ki, amikor az osztályt kellett diszíteni, maga nem vette észre, hogy jelentkeztem a Gödel első nemteljességi tételénél, maga átnéz rajtam, és csak lekezelően fitymálja, hogy Kollár, Kollár, maga meg mit bámul!
Akkor mondja ezt, amikor én - tisztelettel kérem -, MINDENT, hangsúlyozom, MINDENT megtennék MAGÁÉRT!
Ha egyszer, csak egyszer...
Kérem, nézze el, hogy levelet írok! Épp elég kellemetlen ez nekem! Apám, ha tudná, napokig zárna el az eleven élettől, de engem meg az zár el attól, hogy maga így bánik velem!
Nem bírom tovább!
Kérem, gondolja el, milyen kínos kiönteni a szívemet PONT magának, aki oly távolságtartó énvelem!
Maga nem tudja, hogy miket álmodok!
Rémálmaimban Ön fekete bőrnadrágban, 30centis cipősarkokkal áll a katedra előtt. Feleltet. Arcán maszkot visel. Ostora is van! És üt, és üt, és üt, úgy, hogy sajog mindenem belé, de leginkább a szívem!
Jámbor azt mondja, szeretné ezt élőben élvezni, de nekem semmi efféle gondolatom nincsen! Én tiszta szívű vagyok, nem úgy mint Jámbor, aki mindenféle malacságot rajzol magáról és Frőhlich tanár úrról.
Maga Jámborhoz mégis oly jó! Miért?
Az ő dolgozata is PONT ugyanígy szólt, mintaz enyém, hisz rólam másolta, és mit kap a végére?
"Remek, Jámbor! Ezt szeretem. Jeles."
Hát van igazság e földön- kérdezem?
Kérem, Tanárnő, Juditka, vegyen észre, vegyen emberszámba, vegyen férfiszámba, különben a Tiszának megyek és...és...
Haláláig hódolója,
Kollár Endre
Pont. Pont. Vesszőcske.
Kedves Szülők!
Kollár Endrét osztályfőnöki intőben részesítem, mert a mai napon a földrajzot oktató Frőhlich tanár úr munkaruhájának hátuljára krétával obszcén ábrát rajzolt. Kedves Szülők, ezúton kérem, hogy gyermekükkel annak egészséges lelki fejlődése érdekében hosszasan, a témában elbeszélgetni szíveskedjenek. Viselkedése aggasztó és tanulás iránti lelkesedése is lankad. Családlátogatást tervezek Frőhlich tanár úrral a jövő héten pénteken teaidőben, hogy így ezúton a nyilvános bocsánat-kérésre alkalmat teremtsünk.
Tisztelettel,
Révész Judit
osztályfőnök
Kedves Szülők!
Kollár Endrét osztályfőnöki intőben részesítem, mert a mai napon a földrajzot oktató Frőhlich tanár úr munkaruhájának hátuljára krétával obszcén ábrát rajzolt. Kedves Szülők, ezúton kérem, hogy gyermekükkel annak egészséges lelki fejlődése érdekében hosszasan, a témában elbeszélgetni szíveskedjenek. Viselkedése aggasztó és tanulás iránti lelkesedése is lankad. Családlátogatást tervezek Frőhlich tanár úrral a jövő héten pénteken teaidőben, hogy így ezúton a nyilvános bocsánat-kérésre alkalmat teremtsünk.
Tisztelettel,
Révész Judit
osztályfőnök
Miss Ocular utópiája
- Háló? Punktum Könyvesbolt?
- Igen kérem, ez pont az! Mi tetszik?
- Semmi. Semmi nem tetszik. Tudnak segíteni?
- Igen. Bármiben tudunk segíteni, mert mi pont bármire szakosodtunk.
- Egy boltot keresek, ahol lehet végre egy könyvet kapni.
- Szerencséje van, nálunk pont lehet egy könyvet kapni.
- De ugye a bolt pont ugyanott van, ahol a könyv?
- Megint szerencséje van. Persze, pontosan ugyanott.
- Lenne egy fontos kérdésem: ugye ez pont az én könyvem?
- Jöjjön el érte, kérem, és meglátja. Pont magát várja egy ideje.
- Most nagyon boldog vagyok. Akkor reggel pontban nyitáskor ott vagyok érte.
- Jöjjön, mi pont ráérünk magával beszélgetni reggel. Épp tejeskávé is lesz, meg egy fotel. A könyvet pedig eltettük. A magáé.
- Repülök.
Miss Ocular a boltban másnap a kávé után hátára vette a nagy, kemény borítókat, meglengette őket, mintha csak pillekönnyű szárnyak lennének. Az ellenszél elől behúzódott a puha lapok közé, hogy csak az orrát dugta ki előre, azon a billegő szemüvegét, mint egy szélvédőt és elindult arra, amerre a könyv vitte őt. Nemsokára már csak egy kicsi kék folt volt az égen...
- Háló? Punktum Könyvesbolt?
- Igen kérem, ez pont az! Mi tetszik?
- Semmi. Semmi nem tetszik. Tudnak segíteni?
- Igen. Bármiben tudunk segíteni, mert mi pont bármire szakosodtunk.
- Egy boltot keresek, ahol lehet végre egy könyvet kapni.
- Szerencséje van, nálunk pont lehet egy könyvet kapni.
- De ugye a bolt pont ugyanott van, ahol a könyv?
- Megint szerencséje van. Persze, pontosan ugyanott.
- Lenne egy fontos kérdésem: ugye ez pont az én könyvem?
- Jöjjön el érte, kérem, és meglátja. Pont magát várja egy ideje.
- Most nagyon boldog vagyok. Akkor reggel pontban nyitáskor ott vagyok érte.
- Jöjjön, mi pont ráérünk magával beszélgetni reggel. Épp tejeskávé is lesz, meg egy fotel. A könyvet pedig eltettük. A magáé.
- Repülök.
Miss Ocular a boltban másnap a kávé után hátára vette a nagy, kemény borítókat, meglengette őket, mintha csak pillekönnyű szárnyak lennének. Az ellenszél elől behúzódott a puha lapok közé, hogy csak az orrát dugta ki előre, azon a billegő szemüvegét, mint egy szélvédőt és elindult arra, amerre a könyv vitte őt. Nemsokára már csak egy kicsi kék folt volt az égen...
