Egyszer csak… megfordult a világ
Ahogy Örkény István megírta, egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné született Nobel Stefánia (1827–1848).
Csakhogy, az egypercessel ellentétes módon, most Hajduska Mihály is visszatért az élők sorába.
A házaspár a koporsóban ücsörögve időzött egy kicsit. Bambán, álomittasan néztek maguk elé, elvégre csaknem kétszáz évet töltöttek önkívületi állapotban. Aztán egymásra pillantva azonnal mosolyogni kezdtek, s csak úgy ragyogott a szemük a boldogságtól.
Nem törődtek azzal, hogy miképpen lehetséges ez, hogy mennyi idejük van, esetleg hogy valamiféle felelősségrevonásra, ítélkezésre kell-e számítaniuk, amilyenről a papok szoktak prédikálni.
Egyszerűen csak örültek, hogy újra együtt vannak.
Máshol, a világ több temetőjében is történtek hasonló események. Sőt, nem telt el úgy nap, hogy ne jött volna hír csodálatos és megmagyarázhatatlan feltámadásokról.
Szép sorban visszatérnek a holtak.
Na, jogászok! Mi is lesz most az örökségekkel, hagyatékokkal, régi sérelmekkel, befejezetlen ügyekkel? Újabb aranykor köszönt most rátok, mert mégis szép az élet!
Csakhogy, az egypercessel ellentétes módon, most Hajduska Mihály is visszatért az élők sorába.
A házaspár a koporsóban ücsörögve időzött egy kicsit. Bambán, álomittasan néztek maguk elé, elvégre csaknem kétszáz évet töltöttek önkívületi állapotban. Aztán egymásra pillantva azonnal mosolyogni kezdtek, s csak úgy ragyogott a szemük a boldogságtól.
Nem törődtek azzal, hogy miképpen lehetséges ez, hogy mennyi idejük van, esetleg hogy valamiféle felelősségrevonásra, ítélkezésre kell-e számítaniuk, amilyenről a papok szoktak prédikálni.
Egyszerűen csak örültek, hogy újra együtt vannak.
Máshol, a világ több temetőjében is történtek hasonló események. Sőt, nem telt el úgy nap, hogy ne jött volna hír csodálatos és megmagyarázhatatlan feltámadásokról.
Szép sorban visszatérnek a holtak.
Na, jogászok! Mi is lesz most az örökségekkel, hagyatékokkal, régi sérelmekkel, befejezetlen ügyekkel? Újabb aranykor köszönt most rátok, mert mégis szép az élet!
