Barnán, hippin, durcásan - ártatlanul, avagy harminc éve a nyár... 2.
Húsz éve a nyár…
Pont ilyen fülledt, napos nyár volt, mint most. Kamasz voltam, akit felvilágosítottak ugyan, de valójában mit sem tud. Várja a királyfit…
Motorral érkezett, a szomszédban szálltak meg, és természetesen istennek tűnt.
Első szerelem, húsos ajkak nyálas csókja, isteni volt. Hónapokig sírtam utána és vártam, hogy visszajöjjön. Természetesen nem jött. Csak egy kislány voltam, ma már én is tudom.
A nyarak, azóta is melegek: hol szellő fújdogál, hol nedvesen tapadós. Már mindent tudok, de még mindig az istenek kellenek, ha lehet kérni fehér lovon:)
Pont ilyen fülledt, napos nyár volt, mint most. Kamasz voltam, akit felvilágosítottak ugyan, de valójában mit sem tud. Várja a királyfit…
Motorral érkezett, a szomszédban szálltak meg, és természetesen istennek tűnt.
Első szerelem, húsos ajkak nyálas csókja, isteni volt. Hónapokig sírtam utána és vártam, hogy visszajöjjön. Természetesen nem jött. Csak egy kislány voltam, ma már én is tudom.
A nyarak, azóta is melegek: hol szellő fújdogál, hol nedvesen tapadós. Már mindent tudok, de még mindig az istenek kellenek, ha lehet kérni fehér lovon:)
Szépen, óvatosan leguggolok. Lassan lélegzem. Megpróbálom visszafogni az izgatottságomat, hogy meg ne riasszam. Forgolódik, illegeti magát. Meglesem őt titokban. Gyönyörűségem.
Játszik velem.
Az enyém: én lestem meg. Pillog és rebegtet, tudtán kívül csábítgat. Teljesen megbabonáz ez a leskelődés. Nem vesz észre. Készülődik vajon valahova? Egy csoda ez az egész...ámulat. Meddig tarthat egy ilyen? Örökké vagy hamarabb elzsibbad a lábam? Tényleg láthatatlan lettem, vagy csak úgy tesz?
Játszik velem.
Látok egyáltalán bármit is vagy ez a képzelet? Egyetlen pillanatra kalandoztam csak el és erre...hirtelen megfordul, megriad. Megáll a szívem, majd egy hatalmasat dobban, a vér az arcomba tolul, szégyenvihar a fejemben. Megdermedünk mindketten, órákig tart a feszült pillanat. Mozdulatlanul hozzászokunk, hogy észrevettük egymást, lassan csitulunk, elsímul a légzés, elmúlik a dobolás, elolvad körülöttünk a búzavilág az arany forróságban velünk együtt és csak két kékfestő folt marad belőlünk a Szemem és a Szárnya. A kép költészet. Ám ő egyszer csak gondol egyet, megbillenti magát és elröppen és... itthagy egy kérdést.
Játszik velem.
Az enyém: én lestem meg. Pillog és rebegtet, tudtán kívül csábítgat. Teljesen megbabonáz ez a leskelődés. Nem vesz észre. Készülődik vajon valahova? Egy csoda ez az egész...ámulat. Meddig tarthat egy ilyen? Örökké vagy hamarabb elzsibbad a lábam? Tényleg láthatatlan lettem, vagy csak úgy tesz?
Játszik velem.
Látok egyáltalán bármit is vagy ez a képzelet? Egyetlen pillanatra kalandoztam csak el és erre...hirtelen megfordul, megriad. Megáll a szívem, majd egy hatalmasat dobban, a vér az arcomba tolul, szégyenvihar a fejemben. Megdermedünk mindketten, órákig tart a feszült pillanat. Mozdulatlanul hozzászokunk, hogy észrevettük egymást, lassan csitulunk, elsímul a légzés, elmúlik a dobolás, elolvad körülöttünk a búzavilág az arany forróságban velünk együtt és csak két kékfestő folt marad belőlünk a Szemem és a Szárnya. A kép költészet. Ám ő egyszer csak gondol egyet, megbillenti magát és elröppen és... itthagy egy kérdést.
