Az ölelés
Van hogy csak futó érintkezés és van mikor a karjai közt megkapom azt az erőt, ami segít felülemelkednem.
Csak tartom, szívom magadba a szeretetét, a megnyugvást, a könnyek elöntik a szemem, megszorítom, visszaölel még erősebben. Már a zokogás rázza a testem, de nem baj, megtart, a patakok a nyakát áztatják, alig kapok levegőt. Az ölelés kibomlik, de még mindig átfog karjaival. Nem ereszt, csak hagyja, hogy pihegjek. Ránézek, a szemében könnyek. Velem sírt és és vele lettem könnyebb. Megtisztultam. Ha tehetném sosem engedném el.
Csak tartom, szívom magadba a szeretetét, a megnyugvást, a könnyek elöntik a szemem, megszorítom, visszaölel még erősebben. Már a zokogás rázza a testem, de nem baj, megtart, a patakok a nyakát áztatják, alig kapok levegőt. Az ölelés kibomlik, de még mindig átfog karjaival. Nem ereszt, csak hagyja, hogy pihegjek. Ránézek, a szemében könnyek. Velem sírt és és vele lettem könnyebb. Megtisztultam. Ha tehetném sosem engedném el.
