Nem volt tétje...

Júl. 8. 2010 • 16:32
Nem volt tétje az éjszakának, mégis a tökéleteset akarta adni. Azt, amit a férfi még el sem képzelt.
Így öltözött fel, ezernyi gyertyát gyújtott, a legjobb borok egyikét választotta.
Az első korty után a lány tudta, hogy igen ez még mindig lenyűgözi. Tisztelte a bor alkotóját.
Az első korty után a férfi meglepődött és érdeklődve kérdezte: mi a neve?
Merengő - hangzott a válasz. Már mindketten egyet gondoltak: a pillanat megállt és ez még csak a kezdet.
A lány azt érezte, hogy vonzó és buja, bármit megtehet. A férfi csak követte őt ezen az ösvényen.
A lány érezte, hogy most ő vezet, ez az ő tánca és azt akarta, hogy a férfiról szóljon. Megállította hát a hömpölygő folyamot, a férfit az ágyra ültette kényelmesen, kezébe bort adott és simogatni kezdte magát.
Ha jól emlékszem, legutóbb itt hagytuk abba… nézni akartál.
A férfi csak rövid ideig nézte, majd kibukott belőle: Igen, de…
Ugye tudod, hogy egyetlen mozdulattal elsöpörheted ezt a próbálkozást, - mondta a lány, mosollyal a szája szegletében.
Ahogy kimondta, már követte is a mozdulat. A férfiak sajátja ez, ahogy a nők fölé kerekednek, és a nők sajátja, ahogy ezt várják. A megnyugtató erő és a megadás gyönyörbe forrása. A világ legtermészetesebb dolga: a gyönyör adta rabság és a szeretetben való feloldódás. Szabadon szárnyalsz.
*
Júl. 8. 2010 • 16:43
A férfi felállt az ágyról. Letette, vagy inkább dobta italát. A pohár felborult, a bor kifolyt, észre sem vették. A lány kérdőn nézett rá, ajkát beharapta, keze tétován megállt. A férfi magához vonta, arcát belefúrta a hajzuhatagba. Beszívta andalító illatát. Azután megtalálta az utat a lány nyakához. Pontosabban a váll és a nyak találkozásához...
Karjaival szorosan magához ölelte, teste hozzásimult, fejét kissé lehajtva ajkait erre a szent helyre tapasztotta. Szemét lehunyta, lassan, egészen lassan lélegzett. És csókolt. (Ez nehéz volt, mert ösztönei szerint kapkodta volna a levegőt, falta volna az illatot.)
Ez a pillanat az örökkévalóságig tartott. De legalábbis ezekre a pillanatokra az örökkévalóságig fog emlékezni. Azt gondolta, gyönyör emléke elszáll, de ez pillanat megmarad.
A lány sóhajtott, vagy levegő után kapott, vagy csak valami kis hangot adott. Testsúlyát másik lábára helyezte, közben bokája megbicsaklott a tűsarkú cipőben, mostmár teljesen a férfi vállára nehezkedett. Haja előrelibbent, szólni akart, de nem jött ki hang a torkán, csak suttogni tudott.
Nem is kellett ezt hangosan kimondani.
Innentől kezdve már amúgy sem voltak szavak...
Ommm.hu

A legfrissebb dolgok

Havi bontás

Tartalomjegyzék