Találkozás

Nem tudunk egymásról, mégis eldöntjük a sorsunk?
Gyenge próbálkozás...

A találkozás nem véletlen.
A tartalmat befolyásolhatjuk, de a végkimenetelt nem.
Dolgunk van egymással és a vég utol ér minket.
Csak az oda vezető út az mit befolyásolhatunk.

Horáciusz Zserbó mélyen beszívta a vadvirágos rét fűszeres, száraz, nyári illatát. Felemelte fejét és könyökére támaszkodott. A hosszú, szellőborzolta fűszálak incselkedve csiklandozták hátát, nyakát. Szemét elvakította a délutáni nap arany ragyogása, nem is látta, inkább csak sejtette a lányt, aki alig egy karnyújtásnyira sétált el mellette. Szőke volt talán...? Alakját fénykarikák táncolták körül, teste úgy úszott a fénysugár-folyamban, akár a sűrű mézben. Csipője lassan, ritmikusan mozgott, halkan dúdolt magában valamit...
A lány persze úgy tett, mintha észre sem vette volna a festőt.
Találkozásuk mégis mindkettejük életét egészen más mederbe sodorta.

A réten pedig százszámra rebbentek egyik virágról a másikra a fontoskodón-ideges, színes kis pillangók. Szárnyukkal minduntalan felkavarták a vibráló, forró levegőt...