Nyár

Elvett egy hamutálat a pénztár ablakából, lassú léptekkel indult el a strand füvén, mindig a part közelében pakolta le a fekete laticelt, az ásványvizes palackot, a törölközőt, és a könyvet. Levette a trikóját, úszott egyet. Hullámok csapkodták a partot, magas volt a Balaton vize.
Kifeküdt a napra, fázott is egy kicsit, fújt a szél. Rágyújtott.
Körülnézett. Anyukák ácsorogtak a játszótér homokjában egy-egy meztelen gyerek feje fölött, a büfé még zárva volt, előszezon.
Két öreg nő fehér műanyag székeken beszélgetett a fűzfa alatt, mintha kora reggel óta itt lennének, ahogy erősödött a napsütés kezdtek is pakolászni.
Délig lassan telt az idő. Úszás, napozás, cigaretta.
A játszótér homokján egyre több gyerek lapátolt, az árnyéktalan homokozó forrósága szinte sugárzott, az anyukák tovább ácsorogtak, testük reggeli frissessége kicsit görbébb lett.
Hallotta a vonatokat, kicsit megrázkódott a gyomra a zakatolásuktól. A várost jutatták eszébe, meg a balesetet.
A délutáni úszás mindig selymesebb volt, jobban esett az olvasás is a part melletti padon, ahonnan csak a vizet lehetett látni. Hat után jöttek a helybeliek, sűrű csobbanások a vízben, és nevetgélések.
Estére már szikkadt volt a sok naptól, éhséget nem érzett, látta, hogy néha rajta felejtődnek a tekintetek, már egy hete itt volt minden nap.
Találomra szállt le a vonatról, gyorsan talált szállást, előtte még soha nem járt itt, vagy talán gyerekkorában. Emlékei nem voltak. Csak Keszthelyről. Annával ott nyaraltak minden évben.
Idén is mentek volna.
Amikor kiengedték a kórházból Anna már egy hete meghalt, a temetés után csukott szemmel pakolt össze a lakásban, kirángatott a szekrényből pár ruhát, rohant a Délibe.
Úszott estefelé még egyet. Lassan elmerült az utolsó lépcsőnél, megint kevésbé érezte a testét, ahogy már csak a szemközti partot látta. Ilyenkor volt a legjobb. Elviselhető létezés.
A padon már nem olvasott, nézte a napot, a felhőket. Emberek úsztak be a ringatózó sávba, elkezdődött a nyár.