Szerettem

Jún. 14. 2010 • 22:24
Nem szerettem visszatérni abba a városba, ahol már dolgoztam.
Egy kávéházban fogyasztottam a reggelimet, amikor megláttam őt két asztallal arrébb. Észre se akart venni, így odamentem hozzá.
-- Leülhetek? – kérdeztem
-- Ismerem önt?
-- Feltételezem, hisz mióta megérkeztem követ.
-- Ha tudta, miért nem tett ellne.
-- Kellett volna? Ki ne örülne, ha egy vonzó nő követi minden lépését, még ha az illető rendőr is.
-- Tehát tudja, akkor azzal is tisztában van, hogy bármikor letartóztathatom.
-- Nem bánnám, ha megbilincselne…
-- Tudom ki maga. 2 éve én is ott voltam a kávéháznál, akkor döntöttem el, hogy megkeresem anyám gyilkosát.
-- És úgy gondolja, segíthetek?
-- Ne vicceljen velem, tudom, hogy maga tette, és be is fogom bizonyítani.
-- Sok sikert hozzá, de vigyázzon magára, nem szeretném, ha két ilyen szép hosszú láb nem érintené többé a talajt. Ne legyen olyan önfejű, mint az anyja volt.

5 év telt el, de mai napig a nyomomban van, kezd idegesíteni. Eddig élveztem a kettőnk közötti játékot, de mára már nagyon megnehezíti az életem. Öregszem.
Nem sok ember látta utolsónak az arcomat, eddig mindössze ketten voltak.
De most úgy érzem, ő megérdemli, hogy ne egy rideg golyó végezzen vele.
Két sarokra vagyunk a kávéháztól, ahol az anyja meghalt. Nem tudom, hogy észreveszi-e, hol járunk. Igyekszem a legkevesebb fájdalmat okozni neki, a penge gyorsan és könnyedén hatol a szívébe. Lefektetem a macskakőre, egy csókkal búcsúztatom, az eső elkezd esni, mintha az ég is megsiratná halálát.
Ommm.hu

A legfrissebb dolgok

Havi bontás

Tartalomjegyzék