Lelki táplálék csócsáltatik

Zs gurgulázón rikoltva riad rémálmából, ám közben szinte kettéhasadó tudattal rázkódik a röhögéstől is. Még sosem tapasztalt eddig ilyet, de most már tudja: lehetséges egyszerre átélni a legállatiasabb rettegést és a legdekadensebb szalonhumor kacajkényszerét.

„Dolgoznom kellett!”, nyögi levegő után kapkodva, és agyának legfiatalabb rétegében létező majom-ős képtelen megszabadulni Mr Teddy Meldrum emlékétől, ahogy a mosószappanszagú szobalányokért rajongó, a golfozáson és szép ruhák viselésén túl máshoz nem is konyító brit arisztokrata pihegve újságolja, miről is szólt az ő rémálma.

Ezzel egyidőben pedig agyának legősibb, talán még a dinoszauruszoktól örökölt rétegében lüktetve parázslik az iszony: a kihalt, magashegyi kősivatag képe, ahol amerre csak a szem ellát, hosszú póznák állnak ki a talajból, rajtuk valaha színpompás, de mostanra csaknem szürkévé fakult zászlócskák szenvednek, mert tépi őket a szüntelenül fújó, metsző szél, és a póznákon imamajmok pörögnek.

Imamajmok!

Ez így nincs rendben! Néha nem emlékszik az álmaira egészen pontosan, de Zs tudja, hogy most megint ízelítőt kapott a jövőből, és hogy erre megint nagyon rá fog fázni.

Én tekertem azokat az… imamajmokat? Dolgoznom kellett? És… ősmajmok? Vagy valamit félreértek? Vagy ez csak egy reklám?

Egyik napsütötte délután Csenrézi isten azt gondolta magában, ideje volna testet ölteni! Isteni szándékát haladéktalanul tett is követte, valami jóvágású majom testébe inkarnálódott legott. Természetesen -- a helyi szokásokat figyelembe véve, feltétlenül -- domináns alfahímre kell gondolnunk...
Nos, ahogy szép, új testében napnyugtakor a hegyekben lófrált éppen, egyszer csak egy kellemes melegvízű forráshoz ért. A forrásban pedig a legcsodásabban gyönyörű démonnő fürdőzött, akit csak valaha látott... Meztelenül. Bőre fehér, mint a hó. Haja vörös, mint a vér. Szeme zöld, mint a tenger (...és zöld szemének tengerén, a múltba úszott át...).
A majomtestben természetesen azonnal heves vágy gerjedt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, ott azonnal meg is... khm... szóval, csillapította is ezt a mindent (még a vizes majomszőr szagát is) elsöprő vágyat... Hát, így.
A démon és az isten nászából aztán megszülettek a tibetiek.
Voltak, akik a démonnő örökségeként hirtelen haragú, vörös(haj helyett)fejű, élvhajhász, makacs dögök lettek. És voltak, akik Csenrézi istentől kegyességet, bölcsességet, érzékenységet(?!) örököltek.
Ők lettek az imamajmok... -- fejezte be a történetet Wong Jin Csüng mester. -- Babonás zagyvaság! Hogy lehetne ködös-hagymázas hiedelmekkel, imákkal, és szertartásokkal kikövezett úton a Megvilágosodásba jutni? -- dohogta még. Aztán már csak gereblyézte tovább elégedetten a négy holdnyi homokot, a három mohos sziklája körül. Bajusza alatt halvány, tudó mosoly játszott...

A majomházba lépve B megáll a gorillák akváriuma előtt. Zs nem érti mindjárt, de azonnal megérzi B aurájában a változást, merthogy a nő megbabonázva nézi az ádáz tekintetű ezüsthátú hímet.

„Hmm, ilyen pasi kéne nekem”, sóhajtja B ábrándozva, és Zs szívéről hatalmas kő esik le, tompán dobbanva a nemlét képzeletbeli terében.

A roppant méretű főemlős – már a gorilla, nem Zs – felkap egy narancsot és a szájába tömi, amitől Zs-ben a valóság végső és tökéletes megértésének újabb darabkája pattan a helyére. (Már nincs hátra sok.)

„Az édenkertben nem ehettek almát, mert arrafelé az nem is terem!”, újságolja B-nek, aki most már inkább fagylaltozna, remélve, hogy ő is hamarosan hasonló sorsra jut. Bizonyos tekintetben nem is tévedhetne nagyobbat.

Megfigyeléseim:
1. Az emberek párban járnak ide.
2. Kétféle emberpárban.
3. Az egyik pár két fele között (jó esetben) kicsi a korkülönbség, a másiknál (jó esetben) nagy.
4. Mindkét esetben fogják egymás kezét.
5. A hasonszőrű párok között sűrűn van etetés, csócsálás.
6. A nőnemű egyedek párzási hajlandósága felénk intenzív. Érthető. Az errefelé előforduló hímneműek általában gyengébbek, zéta vagy omega besorolásban. Területi vita közöttünk nincs. Nőstényeink irántuk csekély érdeklődést mutatnak.
7. Félnek. Tágra nyitják a szemüket és éberen tekintgetnek maguk körül. Szaguk árulkodó.
8. Sosem hagyják el a számukra kijelölt ösvényt. Nem léphetnek a mi területünkre.
9. Nekünk kijelölt napok: esik, fúj, havazik vagy ezek együttesen. Számukra kijelölt napok: derült, napos.
10. Valaki felismert.

~~~

Kisanna hat éves. Születésnapja hetén a budapesti állatkertbe hozta el a Mami. A csimpánzok üvegketrece előtt áll hosszú percek óta, a fagyi a kezére folyik. Hipnotizálva nézi az öreg, hatalmas testű, ősz csimpánzhímet. A majom a földön ül, a teste sziklatömeg. Mintha mindig itt ült volna. Ez a helye. Egymás szemébe mélyednek. A majom nyugalommal, szeretettel nézi a kislányt. Olyan bölcs békével, mintha a világ rendjének és az univerzum irányításának lenne teljes birtokában. A puzzle ebben a pillanatban összeáll: a Nagypapa! Maminak nem meri mondani. Már szociális lény, már rárakták a jólneveltség hámját, máris viseli családja generációinak összes társadalmi terhét. Jókislány.
De aznap kapott valamit, amire a mai napig emlékszik. A félelem tökéletes hiányának érzését.
Mostmár csak vissza kell ehhez találnia.

...
-- Édestölcsérben?
-- Mmmm.
-- Érdekes, így, vagy úgy, de minden nő meghatódik a fagylalt gondolatától. Akárhonnan nézik...
-- Disznó!
-- Mondd megint!
-- Egy mocskos kis disznó vagy.
-- Mmmm.
...

...
-- Hülyevagy. Én a "mindennő"-re sértődtem meg. - meglegyintés.
-- (mint minden nő...) - sunyivigyor.
-- A fagyi jöhet... - kacér szembenézés.
...

Csókolóztunk. Az ajkain át, a nyálával vegyülve értünk át a másokat kirekesztő világunkba. Még félig éreztem az eperfagyi ízét, majd eszembe villant a kezében olvadozó fagylalt. Már a csuklóján csogrott, amit kérdés nélkül nyaltam le, miközben a szemébe néztem. Válaszul a blúzát gombolta ki és a maradékot a mellére kente.
Mellbimbócsúcs eperöntettel. hmmmmmmm