Mint egy képregény II (Ha már ujjgyakorlatozunk, avagy hogy látja ő...)
Esős éjszaka volt.
Sétáltunk a városban, bőrig áztunk. Az utolsó éjszaka veled.
Szívtuk az elázott cigarettákat és nagyokat hallgattunk.
Aztán bevonszoltál egy bárba. Olcsó volt és lehangoló, de te mindig is szeretted az ilyesmit.
Nem néztem rád, valami dalt dúdoltam, és rohadtul éreztem magam.
Nem kellett volna most itt lennem, egyáltalán nem akartam már veled lenni.
Rágyújtottál,
én meg elmondtam neked mindent...
...vagy majdnem mindent,...
Elmondtam, hogy elmegyek. Szép volt..., de veled minden nap ugyanaz a nap. Vagy ugyanaz a semmi. És már megőrülök egy ugyanilyen holnap gondolatától. Ennyi.
...róla nem tudtam beszélni.
Nem akartam, hogy hazakísérj: csak álltunk az esőben.
Aztán megcsókoltál.
Nem így akartam, ne nézz már...!
Kérlek, ne nézz így! Megcsaltalak és hazudtam neked, de ebbe még nem halt bele senki.
De te csak néztél.
Megfordultam és elvánszorogtam.
Egész éjjel zuhogott.
Rohadt eső.
Sétáltunk a városban, bőrig áztunk. Az utolsó éjszaka veled.
Szívtuk az elázott cigarettákat és nagyokat hallgattunk.
Aztán bevonszoltál egy bárba. Olcsó volt és lehangoló, de te mindig is szeretted az ilyesmit.
Nem néztem rád, valami dalt dúdoltam, és rohadtul éreztem magam.
Nem kellett volna most itt lennem, egyáltalán nem akartam már veled lenni.
Rágyújtottál,
én meg elmondtam neked mindent...
...vagy majdnem mindent,...
Elmondtam, hogy elmegyek. Szép volt..., de veled minden nap ugyanaz a nap. Vagy ugyanaz a semmi. És már megőrülök egy ugyanilyen holnap gondolatától. Ennyi.
...róla nem tudtam beszélni.
Nem akartam, hogy hazakísérj: csak álltunk az esőben.
Aztán megcsókoltál.
Nem így akartam, ne nézz már...!
Kérlek, ne nézz így! Megcsaltalak és hazudtam neked, de ebbe még nem halt bele senki.
De te csak néztél.
Megfordultam és elvánszorogtam.
Egész éjjel zuhogott.
Rohadt eső.
