Pénelopé utazásai 3 - Mars

A Mars: szilárd magabiztosság. A halott bolygó!
Pénelopé úgy érzi valami rég elfeledett titok nyomára bukkant. Hangulata emelkedett. Lelkét felmelegítik a régmúlt élet emlékei, és a mérhetetlen forroság...
A néptelen marsi utcákon és tereken a bölcsesség, és szépség szellemei szállonganak.
(Jól van na, álintellektuális blöff az egész.)
Valójában Pénelopé remekül összehaverkodott a kicsi zöld hapsikkal, vedelték a piát, disznó vicceket meséltek, aztán hősnőnk általános ováció kíséretében vagy negyven percig csócsált egy banánt.
Hát, így...

Hát így?
A banán-nyammogás művészi szintre emelésével új utat mutatott követőinek, akik be akarták avatni Marsra szállt istennőjüket a helyi szokásokba. Tappancsos kezükkel folyton azon voltak, hogy megérintsék, mely elsőre talán undorírónak hat, de a kis zöldségek szemében a csodálat és a szenvedély tüze égett, így tagadhatatlan volt a vonzalom. Egy zöld zselével telt kádba ültették és ebben egyesültek. A zselés folyam, a cuppanós tapintások és a gyönyörtől átitatott rezdülések egyetlen alélt sikolyban értek véget.

Hát így :)