Miss Annalibáli levendulás levelei
Drága kedvesem!
A minap folytatott beszélgetésünk egy szálán elindulva írom most le ezt neked, hogy el ne feledjük, mi vezérelt minket ezekben a napokban. És ehhez majd később visszanyúlhassunk.
Mi az, ami SZÜKSÉGES? Szükséges a levegő, a víz, az élelem, a higiénia. Szükséges a sport, a szülői segítség, szükséges a jó iskolák, sok pénz, sok autó. Sorolhatnám. Kinek mi. Ugyan mindezek szükséges mivoltát egyenként meg tudnám cáfolni, de most nem teszem. Nem jövök a jógikkal, akik ezekből a "szükséges" dolgokból szinte semmit sem használnak.
Ugyanez GYÖNYÖRŰSÉGET is okoz? Hát ez már nehezebb kérdés. Lehet gyönyörűséges meginni egy pohár vizet, ha kínzó szomjat olt. Gyönyört okoz a táplálkozás is, ha nagy éhséget követ vagy ha művészi fokon űzik. Gyönyörűséges érzés a magam körüli tisztaság, főleg, ha azt valami nagy káoszból teremtettem meg. Pénz, ház, autók? Valójában mégiscsak hívságok ezek. Nem aszkétának való életforma.
Adott egy SZERELEM. Ugye legelőször is az ember eszébe a két jelző közül nem a "szükséges" jut. Alapvetően másképpen definiáljuk az érzést. Közelebb áll az égiekhez ugyanis, mint a földiekhez. Művészet ez, inkább mint matéria.
A szerelemben aszkéták vagyunk, áldozunk és esküszünk. Igyekszünk materiális valónkat elfeledve egyesülni egy másik teremtménnyel és ez csak akkor megy, ha elfeledjük a testünk súlyát és igényeit. Teljesen lélekké válunk. Eggyé. És ez gyönyörűség.
Mi végre hát ilyenkor a szükséget emlegetni? Nekem nincs SZÜKSÉGEM rád, materiális szinteken. Nem azért akarlak magamnál is jobban, hogy megoldd a gondjaimat, hogy vezess a kezemnél fogva, hogy megments, hogy eltarts, hogy kitarts, hogy szórakoztass, hogy segíts, hogy gyereket csinálj, hogy örök hűséget fogadj, hogy a sofőröm légy, hogy oltalmazz.
Én nem azért KELLEK neked, hogy háztartást vezessek, hogy az utódlásod biztosítsam, hogy istenítselek, hogy tapsoló közönséged legyek, hogy dicsekedhess velem, hogy a szexrabszolgád legyek, hogy a társaságod legyen, ha egyedül vagy, hogy villámhárító legyek a családodban, hogy megoldjam a mindennapjaidat titkárnőként, hogy jóllakassalak.
Én mindezeket ha tetszik, ÖNKÉNT vállalom, és te viszont. A nők - NŐk legyenek, a férfiak - FÉRFIAK. Így rendeltetett, mert ebből áll a harmónia.
De mindez NEM SZÜKSÉG. Mi egyszerűen csak a GYÖNYÖRŰSÉG KEDVÉÉRT csináljuk a szerelmet.
A legszebb, ha ez a szükség végleg elmarad és az egymással levés csupán gyönyör, az egymásba fonódás minden nap azt az élményt nyújtja, ami nem a víz-levegő-élelem-társaság intenzív igénye, hanem az egyesülés élménye.
Édesem, egyszóval nekem nem SZÜKSÉGEM van rád, hanem veled lennem GYÖNYÖRŰSÉG. És ez sokkal erősebb kapocs, mintha kellenél nekem valamire. Mert a szükség elmúlik, ha pótoljuk a hiányt, de a gyönyörűségben az örökkévalóig találok élvezni valót.
Érted már, mi a különbség?
Budapest, 2010. június 2.
A minap folytatott beszélgetésünk egy szálán elindulva írom most le ezt neked, hogy el ne feledjük, mi vezérelt minket ezekben a napokban. És ehhez majd később visszanyúlhassunk.
Mi az, ami SZÜKSÉGES? Szükséges a levegő, a víz, az élelem, a higiénia. Szükséges a sport, a szülői segítség, szükséges a jó iskolák, sok pénz, sok autó. Sorolhatnám. Kinek mi. Ugyan mindezek szükséges mivoltát egyenként meg tudnám cáfolni, de most nem teszem. Nem jövök a jógikkal, akik ezekből a "szükséges" dolgokból szinte semmit sem használnak.
Ugyanez GYÖNYÖRŰSÉGET is okoz? Hát ez már nehezebb kérdés. Lehet gyönyörűséges meginni egy pohár vizet, ha kínzó szomjat olt. Gyönyört okoz a táplálkozás is, ha nagy éhséget követ vagy ha művészi fokon űzik. Gyönyörűséges érzés a magam körüli tisztaság, főleg, ha azt valami nagy káoszból teremtettem meg. Pénz, ház, autók? Valójában mégiscsak hívságok ezek. Nem aszkétának való életforma.
Adott egy SZERELEM. Ugye legelőször is az ember eszébe a két jelző közül nem a "szükséges" jut. Alapvetően másképpen definiáljuk az érzést. Közelebb áll az égiekhez ugyanis, mint a földiekhez. Művészet ez, inkább mint matéria.
A szerelemben aszkéták vagyunk, áldozunk és esküszünk. Igyekszünk materiális valónkat elfeledve egyesülni egy másik teremtménnyel és ez csak akkor megy, ha elfeledjük a testünk súlyát és igényeit. Teljesen lélekké válunk. Eggyé. És ez gyönyörűség.
Mi végre hát ilyenkor a szükséget emlegetni? Nekem nincs SZÜKSÉGEM rád, materiális szinteken. Nem azért akarlak magamnál is jobban, hogy megoldd a gondjaimat, hogy vezess a kezemnél fogva, hogy megments, hogy eltarts, hogy kitarts, hogy szórakoztass, hogy segíts, hogy gyereket csinálj, hogy örök hűséget fogadj, hogy a sofőröm légy, hogy oltalmazz.
Én nem azért KELLEK neked, hogy háztartást vezessek, hogy az utódlásod biztosítsam, hogy istenítselek, hogy tapsoló közönséged legyek, hogy dicsekedhess velem, hogy a szexrabszolgád legyek, hogy a társaságod legyen, ha egyedül vagy, hogy villámhárító legyek a családodban, hogy megoldjam a mindennapjaidat titkárnőként, hogy jóllakassalak.
Én mindezeket ha tetszik, ÖNKÉNT vállalom, és te viszont. A nők - NŐk legyenek, a férfiak - FÉRFIAK. Így rendeltetett, mert ebből áll a harmónia.
De mindez NEM SZÜKSÉG. Mi egyszerűen csak a GYÖNYÖRŰSÉG KEDVÉÉRT csináljuk a szerelmet.
A legszebb, ha ez a szükség végleg elmarad és az egymással levés csupán gyönyör, az egymásba fonódás minden nap azt az élményt nyújtja, ami nem a víz-levegő-élelem-társaság intenzív igénye, hanem az egyesülés élménye.
Édesem, egyszóval nekem nem SZÜKSÉGEM van rád, hanem veled lennem GYÖNYÖRŰSÉG. És ez sokkal erősebb kapocs, mintha kellenél nekem valamire. Mert a szükség elmúlik, ha pótoljuk a hiányt, de a gyönyörűségben az örökkévalóig találok élvezni valót.
Érted már, mi a különbség?
Budapest, 2010. június 2.
