Pénelopé utazásai 1 - bevezetés
A kaktuszok nem igénylik a túlzott gondoskodást. Ez tény.
Viszont, imádják az éjszakát. Illetve, a hajnalt. Egészen pontosan, a hajnali harmatot. Ahogy az éteri nedvesség összegyűlik tüskéik tövében! Azután először tétován, majd egyre nagyobb lendülettel, apró, izgató csermelyekben indulnak meg a hűvös cseppek a gyökerek felé... Nahát, nincs is ennél kellemesebb, borzongatóbb érzés! (Már ha kaktusz az ember...)
De még egy kis időre hagyjuk magukra a kaktuszokat!
Pénelopé.
Pénelopé akár órákig is képes volt szopogatni egy banánt. (Természetesen nem a barnásan szottyos, fonnyadt darabokra kell gondolnunk, nem, azokkal még hősnőnk is végzett egy perc alatt.) És Pénelopé hamar rájött, hogy ennek a képességének nagy hasznát veheti az életben... Történetünk kezdetének idején is abból élt, hogy órákig (na jó, hosszú percekig) banánt szopogatott egy színpadon. A közönség pedig egyszerűen imádta, minden nap teltházat csinált.
Azután egy éjjelen, midőn munkája végeztével haztért, váratlanul hirtelen minden megváltozott.
Legfőképp Pénelopé élete.
Már említettem, hogy a kaktuszok nem igénylik a túlzott gondoskodást. Viszont roppant hálásak érte. Pénelopé pedig egyszerűen, elkényeztette kaktuszait. Így történt talán, hogy aznap este, a sok-sok locsolásért, ápolásért, babusgatásért cserébe, egy gyöngyre lelhetett... Egy igazgyöngyre, ami az egyik apró, -- amúgy látszatra -- jelentéktelen kaktuszának termése volt. Márpedig, a kaktuszgyöngy amennyire ritka, annyira értékes is. Pénelopé meggazdagodott.
A gazdag lányok pedig bármit megtehetnek.
Vehetnek például egy űrrakétát...
Viszont, imádják az éjszakát. Illetve, a hajnalt. Egészen pontosan, a hajnali harmatot. Ahogy az éteri nedvesség összegyűlik tüskéik tövében! Azután először tétován, majd egyre nagyobb lendülettel, apró, izgató csermelyekben indulnak meg a hűvös cseppek a gyökerek felé... Nahát, nincs is ennél kellemesebb, borzongatóbb érzés! (Már ha kaktusz az ember...)
De még egy kis időre hagyjuk magukra a kaktuszokat!
Pénelopé.
Pénelopé akár órákig is képes volt szopogatni egy banánt. (Természetesen nem a barnásan szottyos, fonnyadt darabokra kell gondolnunk, nem, azokkal még hősnőnk is végzett egy perc alatt.) És Pénelopé hamar rájött, hogy ennek a képességének nagy hasznát veheti az életben... Történetünk kezdetének idején is abból élt, hogy órákig (na jó, hosszú percekig) banánt szopogatott egy színpadon. A közönség pedig egyszerűen imádta, minden nap teltházat csinált.
Azután egy éjjelen, midőn munkája végeztével haztért, váratlanul hirtelen minden megváltozott.
Legfőképp Pénelopé élete.
Már említettem, hogy a kaktuszok nem igénylik a túlzott gondoskodást. Viszont roppant hálásak érte. Pénelopé pedig egyszerűen, elkényeztette kaktuszait. Így történt talán, hogy aznap este, a sok-sok locsolásért, ápolásért, babusgatásért cserébe, egy gyöngyre lelhetett... Egy igazgyöngyre, ami az egyik apró, -- amúgy látszatra -- jelentéktelen kaktuszának termése volt. Márpedig, a kaktuszgyöngy amennyire ritka, annyira értékes is. Pénelopé meggazdagodott.
A gazdag lányok pedig bármit megtehetnek.
Vehetnek például egy űrrakétát...
