Áldozat \ Megbízó

Általában ilyen eseteket nem vállalok el, de most hogy még van pár napom, és ismerem az áldozatot miért is ne. Egy egyszerű munkát is fel lehet dobni.
Tudom hogyan dolgozik, mit szeret, milyen helyekre jár, így minden adott, egy véletlen találkozáshoz.

-- Holnap én is ott leszek.

Rémülten ül az ablaknál, össze-vissza kapkodja a puskáját, engem keres. Tudom, hogy nem fog sikerülni neki, látom rajta, hogy ideges, még ott motoszkál a fejében a tegnapi mondatom.
Két golyó indul el szinte azonos pillanatban.
Az egyik célt téveszt, a másik halálpontos, mint mindig.

Sosem hittem, hogy valaha elvétem. Honnan tudhatta meg? Miért árulta el, hogy tudja? Még meg sem fenyegetett, egyszerűen csak porig alázott egyetlen golyóval.
Honnan tudhattam volna, hogy mindketten azt a nőt szeretjük...

Nem kellet volna, hogy így legyen...
Fülledt, mocskos éjszaka volt. A tikárnőmet már rég hazaküldtem, egyedül voltam az irodában. De talán az egész épületben is csak néhány csótány volt rajtam kívül ébren. Még töltöttem magamnak egy pohárral, csak, hogy erőt merítsek hazáig, az útra...
És akkor bekopogott hozzám a Végzet maga...
Igazi nagymacska volt. Hosszú, vörös haj, ringó csípő, telt kebel, mélyen búgó hang...
Mondhat bármit -- határoztam azonnal --, vállalom!
Töltöttem neki is, hálásan elmosolyodott, és egy húzásra kiitta. Aztán elkezdte a mesét.
Nem a szavaira figyeltem igazán. Pedig valami végzetes éjféli párbajról beszélt, miatta rendezett vérfürdőről, meg hogy ő egyiket sem szereti, elege van, mentsem meg, csináljak bármit, így...
Ekkor kellett volna kihajítanom. Persze nem azt tettem.
Megkérdeztem tőle, hol lesz a leszámolás, aztán magamhoz vettem a pisztolyom, mondtam neki, várjon meg itt, én elintézek mindent...
Elindultam a külváros fülledt, bűnös forgatagába, pedig minden porcikám ez ellen tiltakozott. Forró, mocskos éjszaka volt. És fogalmam sem volt róla, mibe ütöm ezúttal az orrom...

~~~~~~~
Billy boy már várt. Ott, ahova rendeltem. De persze el volt ázva és nem bőrileg. Hajszálcsíkos öltönye lógott rajta. Kurvapecér, gondoltam. Csak magamra számíthatok, megtanulhattam volna ennyi év alatt.
-- 'Stét Főnökúr! Aszittem má' nem jön, gondoltam akkor bedobok valamit. Most hozták a csempészárut Maroniék. Hát teszteltük a skótot is meg a bourbont is. A skót nyert...magasan...hehhehheh.
-- Nem késtem, Billy. Az az igazság, hogy már nem bírod a piát. Gyerünk szállj be és csicseregj!
Odakacsázott az autóhoz, beszállt és körülményesen nagy hadonászás közepette hozzákezdett.
A Maroni fivérek a csempészárut egy Hoefstern nevű holland csempésztől szerzik be, akit sosem láttak még. Mindig valami embere hozza át a kikötőből a csomagot. Elég rázós a figura, mert azt rebesgetik róla, hogy az európai whisky piacon fegyverért megy nála a barter. Nehézfiú. Elképesztően gazdag, mindig valami tengereken ül a hajójában és sosem ő maga intézi az üzleteit. Sőt lassan az járja róla, hogy még senkivel nem tárgyalt személyesen. Egy nőt kivéve. Egyetlen nő van a világon, akivel közvetlenül lép üzletbe és ez valami bárónő. A nevét nem tudtam kideríteni, mert hát úgy tűnik nem egy van neki...és azt sem a keresztanyja adta, az tuti. Hehe. Villánszky vagy Wandel valami osztrák vagy magyar. De az tuti, hogy özvegy.
Állítólag belekeveredett valamibe Szíriában, vagy mindketten belekeveredtek és most itt vannak... Tutti! Itt Chicagoban gyűlt össze mindenki, Főnökúr! Érti ezt? Itt az egész holland maffia, a fegyvercsempészek, a pofára ejtett szírek, a maga Vörös Angyala, a két párbajossal és ez a Villámi vagy ki, Lujza bárónő, akit - ezt kifelejtettem mondani - nagyon el szeretnének tenni láb alól. Hát, hogy itt mi lesz...de én elpucolok innen, tudja, nem igen akarom magam más maffiákba is beleártani, nekem elég az olasz, tudja, a Signora így is lapáttal vár minden este. Bona sera, Főnökúr!
Kipattant a kocsiból és elbillegett egy sötét utcán...